Dia

     Lacihoz és Anikóhoz 25 éves koromban egy "szép" betegség miatt vitt el Anyukám. Nyakig ültem a testi- és lelki problémákban - mely a     munkámból adódott -, mert túlságosan meg akartam felelni egy olyan   rendszernek, ahol nem volt keresnivalóm. 

Laci rávilágított, hogy át kell gondolni az életem és dönteni a fontossági sorrendről. Forró fejjel hevesen tiltakoztam, hogy fiatalon kerültem vezetői pozícióba, ennek oka van és ott a helyem. De közben egyre többet foglalkoztattak azok a kérdések, melyekről a kezelések előtt és után beszélgettünk Lacival és Anikóval.

 Mindketten pontosan tudták, hogy milyen témát, mikor hozzanak szóba és bizony "házi feladatokat" is kaptam: néhány válaszon a következő alkalomig gondolkozhattam.Nem voltam könnyű eset, makacsul ragaszkodtam az addigi életem morzsáihoz, mégis valami legbelül megváltozott. Az utolsó kezelés alkalmával Laci szólt, hogy indítanak egy tanfolyamot. Bizonytalanul ugyan, de elindultam velük.  A legjobb döntés volt. A tanfolyam végére más szemmel láttam a világot és akaratomon kívül minden a helyére került körülöttem. A következő év tanfolyamát is végig jártam, ott már a párom mellett - Szabi -  ültem. Rá egy évre megszületett a kislányunk, Zsófi. Látszólag ugyanúgy éljük az életünket, mint más család, de - Lacinak és Anikónak hála - mégis egészen másképp...